Mikortól ülünk sportbabakocsiba a babával?

Sokan túl korán ültetik a babájukat a sportkocsiba.

Meddig kellene várni ezzel?

Nos az mai világ gyakorló anyukái közűl és hangsúlyozom, hogy minden anya a lehető legjobbat kívánja a kisbabájának - mégis sokan elhamarkodottan teszik sportkocsiba a babát.

Miért mondom ezt? Mert ezt gyakran látom. Sajnos.

Sokszor megállítomk anyukákat és beszélgetek velük, hiszen mindketten toljuk a babakocsit a legféltetteb kincsünkkel benne és ők ekkor boldogan és büszkén mesélik, hogy a gyermekük már ...4-5-6.. hónaposan ült, vagy éppen felállt.

Természetesen az átlagos mozgásfejlődése a babáknak hosszú megfigyelés eredménye amelyhez az egyéni értékek tudjuk hasonlítani, várni, de ettől az átlagtól az egyéni eltérések nagyok is lehetnek. Mégis mintha manapság már minden baba "már ül...ekkor" vagy már ... felállt akkor" . . .

Mit mondunk mi erre? A büszkeségünk tobzódik persze és akarnánk látni, milyen kis ügyes a bébi - az apukák méginkább belelovalják magukat ebbe a nagy változásba :)) És itt lehet elsietni a dolgot.

Ugyanis a baba gerincére eső terhelés a baba testarányaihoz még nagyobbacska fejmérete miatt eleve többszöröse annak, mint ami a felnött emberi testre hat.

A baba gerincének csontosodási folyamatai illetve az izületek porcosodási folyamatai lassan erősödnek a táplálkozással bevitt ásványi anyagot és építő fehérjék hatásaira. Ebben a folyamatban - a tápanyagok beépülésében - a megfelelő táplálkozásnak és az életkornak megfelelő mozgásoknak van óriási szerepe.

Megfelelő mozgás, igen. Példáúl ahhoz hogy felüljön a kincsünk ahhoz pontosan meg kell hogy legyenek azok az ideg-izom kapcsolatok, amelyekkel a baba biztonságosan ülő helyzetbe emeli saját magát és képessé válik majd arra, hogy ülő helyzetét megtartsa. Ezt nem szabad siettetni.

De mikor siettetik el a szülők?

Mivel terheljük túl a baba gerincét?

Akkor amikor az etetőszékbe teszik, mert már úgy látják, hogy "tud" és ülni.

Amikor kitámasztgatják itt ott párnákkal és lám lám a baba már ül! Ez a tévedés! Mert az igaz lehet, hogy meg tud ülni kitámasztva a székben. De nem magától került oda! Tehát a mozgásfejlődésében a felüléshez szükséges lépéseket még nem tette meg saját maga. Tehát kimaradt egy lépcső . . . egyenlőre.

Vagy amikor a mózes kocsiban hanyattfekve a kisbaba egyre csak emelgeti a fejét, mintha fel akarna ülni, csakúgy húzza magát hasizomból. . .ekkor a kedves anyuka azzal a címszóval, hogy " de a kicsim olyan érdeklődő" vagy "hogy a baba jobban kilásson" az anyuka máris a sportkocsiban tolja a gyerkőt.

Vagy amikor a drága jóhiszemű és vidám apuka a párhónapos babát dobálgatja, repülőzik vele, hirtelen emelgeti a babát a magasba úgy, hogy a gerince nincsen stabilan alátámasztva. Ezek azok a terhelések, melyekre a kisbabánk nevetéssel regál most, de ő sem tudja, hogy túlterhelésnek tettük ki a gerincét !!!

Persze csak riogatásnak tűnik, mégis a jövőbeni egészsége és mozgáskoordinációja szempontjából egy embernek ezek az első hónapok létfontosságúak. Fontos az is, hogy e lépések maguktól lassan következzenek be. Amikor ezek kimaradnak akkor visszahozhatatlan hátrányt okozhatnak akár pl: koordinációban, sport tanulásban.

Mire értem ezt?

Nézzük csak meg a gerincet felépítő egységet

A gerinccsigolyák és a köztük lévő porckorongok. Ez a passzív mozgatórendszer része, a körülvevő izmok az aktív mozgatórendszert alkotják. A porckorongok elsősorban rugó funkciót töltenek be ezen csigolyák között, míg a csigolyák felelnek a gerincre nehezedő súly megtartásáért. Így együtt képesek az emberi testet tartani a gravitáció ellen. És közben védelmezik a gerinccsatornában futó idegpályákat.

Noshát hol lehet itt a baj? Ott, hogy amennyiben nem eléggé tudnak megerősödni a porckorongok ebben az életszakaszban - az első 6-8 hónapban, akkor a porckorongok peremei gyengébbek lesznek, pedig ezek kell hogy a korongok zselészerű állományát megtartsák.

Mi következik egy gyengébb korongból? Egy gyengébb védelmi funkcióamelyből felnőtt korra akár különféle mozgásszervi és gerincmegbetegedések származhatnak. Illetve hajlamossá tehetik a testet ezekre, hiszen egy gyengébb láncszem van a rendszerben.

Ezek a problémák persze csak 30 -40 éves kor táján tűnnek elő, csak mi ezt nem gondoljuk végig amikor a kisdedünk oly édesen mosolyog ránk az etetőszékből.... igaz?

Pedig szoros összefüggéseket lehetne megtalálni a mai idők idegsebészetein végzett beavatkozások menniysége és a mi kis XI. századunkban felgyorsult és sürgetett életünk között.

Kedves szülők, csak türelemmel várjanak míg szépen a kicsink lassan feltérdel, a sarkára ül és kézzel megtámaszkodik oldalt a földön, majd lassan ülő helyzetbe emeli a törzsét... és ül !!!

És mikor ezt látjuk megtörténni, akkor a mi kis Csodánk arra is megérett, hogy a babakocsik támláján vagy éppen az etetőszékben - ebben a sajnos passzív helyzetben - tényleg megtartsa magát.

Kedves anyuka, remélem hogy segítettem e fenti sorokkal az ültetés dilemmáján. Ha kérdése vagy véleménye van a fentiekkel kapcsolatban, kérem írjon nekem.